A kezdetek folytatása

Nagyon nehéz volt megbirkózni a tudattal, hogy gyógyíthatatlan beteg vagyok.Feleségem többször kérdezte a kezelő orvostól, hogy nincs valami természetes gyógymód, vagy táplálék kiegészítő vagy bármilyen gyógyszer ami a vérképzést elősegítheti?Az egyik orvos mosolyogva azt mondta ,,Értse meg asszonyom, polírozhatunk mi egy autót lehet az gyönyörű szép fényes, de ha rossz a motor az az autó nem működik ".Ekkor döbbentünk rá és fogtuk fel azt ami nagyon elfogadhatatlan engem nem tudnak meg gyógyítani. Így kell leélnem az életemet.
Az első két évben havi rendszerességgel kellett transzfúzióra járnom, de a közérzetem mindennek ellenére megfelelő volt. Amikor kezdtem érezni ,,fogy a vérem" felkerestem a kórházat, vizsgálatot végeztek majd másnap mehettem vértranszfúzióra. Egy otthoni balesetnek köszönhetően (neki mentem az asztal sarkának) hatalmas tályog keletkezett a hasamon. Napról napra rosszabbul lettem majd jelentkeztem a kezelő orvosomnál aki azonnal felvett a hematológiai osztályra Budapestre . 1 hét kezelés után haza mehettem.Valami ,,csoda" mehetett végbe a szervezetemben mert közel 2 évig nem volt szükségem vérre, tünetmentes voltam.Éltem a ,,normális" emberek életét.Kontroll vizsgálatokra jártam vissza a kórházba.
2011 májusában azonban állapotomban változás következett be megint rosszul éreztem magam, nehezen kaptam levegőt, látásom elhomályosult ezek a tünetek megint arra utaltak hogy elfogyott a vér.Azonnal mentem a kezelőorvosomhoz a laboreredmény bebizonyította, hogy a vörösvérsejt és a fehérvérsejt szám is a minimál érték felére zuhant.Másnap mentem vértranszfúzióra.Újból elkezdődött.Amikor az orvossal beszéltünk ő azt mondta vegyem ajándéknak azt a közel 2 évet.A nyarat átvészeltem 4 hetes ciklusokkal azonban szeptember közepén eddig még nem tapasztalható tünet a láz vett le a lábamról.Minden este 5 napon keresztül 40 fokra felment a lázam.Transzfúzióra kellett mennem, de lázas állapotban erre sem volt lehetőség.Féltünk az estéktől telefon Budapestre,ahol azt mondták hogy hétfőn mindenféleképpen menjünk be.Az éjszakai hidegrázás, borogatás, rosszullét után feleségem azt mondta péntek este, hogy nem várunk hétfőig irány a székesfehérvári ügyelet.Sürgősségi osztályon sokat kellett várni (közel 3 órát), de amikor analizálták a véremet egy sürgős telefont kapott az ügyeleten. Ő gyorsan kijött hozzánk és megmondta, hogy kórházi kezelésre van szükségem.Jeleztük neki, hogy mi Pestre járunk. Ő azonnal felvette a Szent László kórházzal a kapcsolatot, és 10 perc múlva már úton volt velem a mentő a fővárosba.Ez volt 2011.szeptember 30-án.A körültekintő vizsgálatoknak köszönhetően megállapították, hogy állapotom oly mértékben romlott, hogy csak a transzplantáció mentheti meg az életemet. Kérelmet fognak benyújtani a Transzplantációs bizottsághoz.3 hét kórházi ápolás után haza engedtek, de lelkemre kötötték ,hogy nagyon vigyázzak magamra, és amint lázas leszek azonnal menjek vissza a kórházba. LÁZ!!! Számomra ez azt jelenti, hogy amint a testhőmérsékletem eléri a 38 C° azonnal orvosi segítségre szorulok.Most döbbentem rá, hogy milyen életveszélyben voltam én itthon és megrettentem, amikor olvastam a zárójelentésen ÉLETVESZÉLYES ANÉMIA.
Pár nap múlva október 25-én az OVSZ-be kellett mennünk HLA vizsgálatra fiammal és lányommal.Este már nem éreztem jól magam.Másnap délelőtt felhívtuk az orvost, aki mondta , hogy már akart telefonálni, ugyanis az OVSZ jelzett ,hogy nagyon rosszak az eredményei. Azonnal induljunk el, rövid időn belül érjünk be a kórházba, de azért vigyázzunk balesetet ne okozzunk.Az összekészített batyumat betettük az autóba, irány Budapest.Újabb egy hónap követezett a kórházban.Kiderült a véremben különféle baktériumok szaporodnak, ezek okozzák mindig a nagy bajt.Amíg a kórházban voltam a kezelő orvosom egyik reggel boldogan jött be hozzám vizitre, elfogadták a kérelmet hivatalosan is indulhat a donor keresés.Ez egyszerre örömöt, és bizonyos fokig félelmet is hozott ki belőlem.Belegondolni, hogy transzplantáció.Mivel jár ez?Biztos, hogy muszáj ez? Ez az egy lehetséges út?Urrá lett rajtam a félelem.De a bizalmam sokkal nagyobb volt ennél az orvosok felé.
1 hónap után haza jöhettem, de pár nap múlva egyik reggel a fürdőszobában rosszul lettem.Kiabáltam a feleségemnek, aki futva jött hozzám. A lábaim akkor már nem engedelmeskedtek, összecsuklottak alattam.A feleségem nagy nehézségek árán fölsegített az ágyra, majd azonnal telefon a körzeti orvosnak. Kijött, megvizsgált, telefon Pestre, hogy fogadjanak és telefon a mentőknek, mert akkorra már annyira rosszul voltam, hogy  kocsival nem tudtak volna szállítani.Újra a kórházban vagyok.Lelkileg, idegileg a tudat teljesen kikészít.A lányom, meg a feleségem azonban tartják bennem a lelket.Az ünnepek közeledtével azonban ez egyre nehezebb. Félek, hogy még a karácsonyt is itt fogom tölteni.Közben újra folyik az antibiotikum 4 óránként, kapom a vért a trombocytat folyamatosan, infúzió és még rengeteg minden, hogy a szervezetem kibírja amíg megtalálják számomra a megfelelő donort.
Lassan itt a karácsony, és fogalmam sincs hol fogom tölteni. A családtagok egyre többször jönnek hozzám, hogy ezt a nehéz időszakot túléljem. A főorvos úr azonban december 21-én bejelentette, hogy hazamehetek az ünnepekre. Előtte még jól ,,feltöltöttek" kaptam vért, trombocytat ,hogy kibírjam az ünnepek közti időszakot.Karácsony előtt hazajöhettem, és boldog vagyok hogy újra a saját ágyamban aludhatok.Próbálom élvezni az itthon létet és örülök, hogy a szeretteim körében vagyok.Délutánonként sétálok s megnézem, hogy fatornyos kis falumban milyen változásokat hoz a természet.A 2 ünnep között még visszamegyek egy kontrollra, látni kíván a főorvos úr, hogy vészelem át az itthoni időt.Találkozom régi ismerősökkel, beszélgetünk egymással.Azonban a döbbenet úrrá lesz rajtam : Csaba a volt szobatársam, akinek már régóta meg van a donorja, meghalt.Földbe gyökerezik a lábam.Látom a családomon is, hogy úrrá lesz rajtuk a félelem. A feleségem azonban erős asszony, eddig is ő öntötte belém a lelket.Veled nem így lesz.Igenis meg fogsz gyógyulni.Január 4-én kell visszamennem.
Január 2-án éjjel nagyon rosszul voltam, újra belázasodtam.Ez a fránya láz !! A feleségem telefonált a barátunknak,aki azonnal jött megvártuk a lázcsillapító hatását, lezuhanyoztam, felöltöztem, majd irány Pest.Az orvost várva azonban rosszul lettem, elájultam.Mindjárt 5-en 6-an körbevettek, jött a kezelő orvosom és azonnal irány az osztály.Azóta is a kórházban vagyok. 1-2-szer hétvégén elengedtek eltávozásra, de azt mondták, hogy nem mernek kockáztatni és ez az én érdekem.A vörösvérsejtek száma, nagyon alacsony, fehérvérsejt pedig majdnem nincs, majdnem a 0-val egyenlő.Ez életveszélyes állapot.
Március 12-én a főorvos úr szokásos reggeli vizitén megjelenve bejelentette: Örömteli hírem van számára Varga Úr, úgy néz ki, hogy van donor.Végre. Hosszú hónapok kórházi bent léte meg hozta gyümölcsét.Teljes beletörődés mindenbe és most már tudom, hogy ez az egy és üdvözítő út már csak számomra . Csak lennénk már túl rajta!!Igaz, annak idején a főorvos úr azt mondta, hogy nem kívánja, hogy állandó lakcímem a Gyáli út legyen, mégis sikerül már fél éve eme cím birtokosa lenni.Most már csak türelmesen kell várnom.
Megvan már az időpont május 16, és május 23.Május elején elvégezték az összes vizsgálatot.16-án visznek át a 22-es épületbe kanül beültetés,kemoterápia,majd 23-án transzplantáció.Az a szerencsém, hogy Pali barátom, aki Egerből érkezett már túl van rajta, napi kapcsolatban áll velem.Felkészít mi vár rám.Szerencsére ő jól van ma már 7-dik napos.Még 2 hét, és ha nem lesz semmi baj haza mehet.De jó neki!!Szeretnék már én is ott tartani, alig várom, hogy én is túl legyek rajta, és csak a 3 hetet kelljen visszaszámolni.Abba pedig még bele sem merek gondolni, hogy ha minden rendben lesz, akkor június 13-án mehetek végre HAZA!!!
Hálás köszönet a Szent László Kórház minden orvosának és ápolójának, akik kifogyhatatlan türelemmel ápoltak és viseltek el az elmúlt 8 hónapban!